Történész, egyetemi oktató, pedagógiai módszertan kutató, a történettudományok kandidátusa, egy új megközelítésű történelemoktatás elméletének kialakítója és elterjesztője, akadémia díjas. Budapesti polgári családból származott, édesapja Edinger Ferenc könyvelő volt. 15 éves korában származása miatt arra kényszerült, hogy abbahagyja iskolai tanulmányait és egy kötőüzemben, mint tanonc helyezkedjék el. Az 1944. március 19-i német megszállást követően csatlakozott a földalatti cionista ellenállási mozgalomhoz, a németek által megszállt területek legeredményesebb ellenállási mozgalmához. Védleveleket, hamis igazolványokat terjesztett a budapesti kórházakban, gyermekotthonokban, a gettóban. Az alig több mint 200 fiatal ellenálló több tízezer ember életét mentette meg
Óvónői képesítést (1947), a budapesti Pedagógiai Főiskolán történelem szakos általános iskolai tanári (1951), az ELTE Történettudományi Karán történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (1953), a neveléstudományok kandidátusa (1968).
1947-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskolán, Mérei Ferenc pszichológus tanítványaként óvónői képesítést szerzett.[2] Ebben a korszakban Mérei az óvodásokon végzett megfigyelésein arra kereste a választ, alkalmasak-e a társaslélektani kutatások arra, hogy rávilágítsanak a történelmi jelenségek mélyebb magyarázataira. Edinger Aliz háború alatti személyes tapasztalatai megerősítették, hogy a csoportos élmények a kulcsai nemcsak a történelem megértésének, de az alakításának is.
1953-ban az ELTE történettudományi karán történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. A neveléstudományok kandidátusa (1968).
Az MTA–TMB-n aspiráns (1962–1965), tanított a BME-n, az ELTE bölcsészettudományi karán a Középkori Magyar Történeti Tanszék egyetemi docense (1966–1989).[2]
Könyveiben és cikkeiben a történelemtanítás elméleti kérdéseivel, tantárgy-metodikai kutatásokkal foglalkozott. Elmélete szerint, amelyet az ELTE-n évtizedekig tanított, a történelemoktatás középpontjában nem a politikai küzdelmek ideológiai indíttatású leírása, hanem egy adott kor élethű ábrázolása az, ami tükrözi a társadalomra ható összes folyamat eredményét. Így a történelemtanítás integrálja a művészetek, a tudomány, a technika, a vallás hatását a társadalomra. Irányításával dolgozták ki a történelem tantárgy komplex középiskolai dokumentációját (tankönyv, olvasókönyv, segédkönyvek, tanrend, módszertani útmutató). Néhány írása Balázs Alice néven jelent meg. Az MTA Pedagógiai Bizottsága tagja, az MTA–Oktatásügyi Minisztérium Történelem- és Társadalomtudományi Albizottsága titkára (1975-től). A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának tagja. 1972-ben Akadémiai Díjjal tüntették ki.
Utolsó kutatása Kármán Mórhoz kötődött, amit a California Institute of Technology (The Caltech Archives) Kálmán Tódor gyűjteményben végzett.

Korábbi nevén Czuczor László (Vágfarkasd, 1910. aug. 9. – Bp., 1999. jan. 27.), író, irodalomtörténész, műfordító. Az érsekújvári reálgimnázium elvégzése után egy évet a Sorbonne hallgatójaként Párizsban töltött majd a prágai Károly Egyetem francia-magyar szakos hallgatója. A Sarló alapító és vezető tagja. Sarlósként főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkozott. 1939 őszétől a párizsi egyetem ösztöndíjasaként bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba és a Phénix folyóirat szerkesztésébe. 1945-1950 között a párizsi Magyar Intézet tudományos munkatársa majd igazgatója. 1950-ben hazatért Magyarországra. 1957-ig a Külügyi Főiskolán majd 1957-1980 között az ELTE Szláv Filológiai Tanszékén egyetemi docens majd professzor.

Nemecz Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, geokémikus, mineralógus és kristálytani szakértő, a földtudományok doktora és egyetemi tanár volt. 1949-ben nevezték ki docensnek a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol 1954-ben saját tanszéket kapott. 1953–1954 között az egyetem dékánjaként, 1971 és 1980 között pedig rektorként vezette az intézményt. 1959-ben szerzett kandidátusi címet a földtudományok területén, 1968-ban pedig doktori fokozatot.

Báthory József (1923–2013) vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet tudományos főosztályvezetője volt. Kolozsváron szerzett kémia diplomát és doktori címet, majd több mint 80 szabadalom, 112 közlemény és számos petrolkémiai fejlesztés fűződik a nevéhez.

Benedek Pál vegyészmérnök, fizikokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt; a Veszprémi Vegyipari Egyetemen tanszékvezető tanárként, a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben pedig osztályvezetőként dolgozott.

A tudományos és külügyek intézésére az Egyetemi Tanács az 1966/67. tanévben hozott létre önálló osztályt. Korábban a dékán, illetve a dékáni hivatal, majd 1962-től a rektor illetve a rektori hivatal, 1971-től pedig a főtitkár irányítása alá tartoztak a tudományos és külügyek.

1949-től folyt könyvtári tevékenység az intézményben. A hivatalos megalakulás dátuma 1950. január 16. A könyvtár az egyetemi szervezet kialakulása után a dékáni hivatal része, annak csoportja volt, 1960-tól önálló egység, 1963-tól a könyvtári és dokumentációs osztály része, majd 1965-től Központi Könyvtár. 2001-től a hivatalos megnevezése Egyetemi Könyvtár. 2021. decemberétől Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont (PEKT).