Fonds 083 - Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék

4,56 ifm

Az állathigiénia célja az állattartás megfelelő körülményeinek kialakítása a megbetegedések elkerülése érdekében. Tudományos igényű művelése a 19. század második felében kezdődött: Zlamál Vilmos (1803–1886) a legelő, a takarmány és az ivóvíz helyes felhasználását tanította. Wellmann Oszkár (1876–1943) a szervezetnek és környezetének kölcsönhatását tanulmányozta. Csukás Zoltán (1900–1957) a hasznosítható jószágok kiválasztását, a takarmányozást és a tartást együttesen kezelte.
1948 után a kommunista vezetés a parasztgazdaságok felszámolásával párhuzamosan kikényszerítette az állattartás nagyüzemi átszervezését. Mócsy János (1895–1976) felismerte: immáron az állathigiéniának minden korábbinál fontosabb szerepet kell vállalnia, hogy ne következzenek be tömeges elhullások. Javaslatára a stúdium önálló, de még nem kötelező tárgyként került az órarendbe 1953-ban. Oktatója Szép Iván (1920–1994) vezető főállatorvos lett. Mócsy és Szép adta ki 1959-ben az Állathigiéne című tankönyvet.
1961-ben főiskolánk állathigiéniai csoportot szervezett, vezetésével pedig Kovács Ferencet (1921–2015) bízta meg. 1962-ben a Földművelésügyi Minisztérium ugyancsak Kovács Ferencet kérte fel az immáron önálló Állathigiéniai Tanszék irányítására. A szervezeti egység kínálata, alkalmazkodva a változó követelményekhez, állományegészségtannal és alkalmazott etológiával bővült az 1990-es években.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 230–233.]