Egyetem működésével kapcsolatos iratok
- HU ELTEL XIV.443.b
- Állag
- 1976-1992
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Egyetem működésével kapcsolatos iratok
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Az iratanyag tartalma nagyon vegyes: iktatókönyv, miniszteri kinevezések, középiskolai állások betöltésére vonatkozó hirdetmények, leltárak, a Vöröskereszt Egylet által az első világháború idején a Collegiumban berendezett kórház iratai, fényképek, levelezőlapok.
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
A sorozatban a Mednyánszky családra vonatkozó iratok, Szarvas Gábor iratai, Zihaly Lajos iratai, gyászjelentések és az 1896. évi millenniumi kiállítás alkalmából a kollégiumban elszállásolt tanárok bejelentőlapjai találhatók.
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Doktori szigorlati jegyzőkönyvek
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Az Állam- és Jogtudományi tudorság megszerzését kezdettől fogva feltételhez kötötték. Ennek egyik eleme a doktori szigorlat letétele volt, amelyet Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1883. évi rendeletéig egységesen kellett letenni. 1883-as rendelettel ketté választották a jogtudori és az államtudományi doktori képesítést. A szigorlati rendszerben 1946-ban következett be változás, amikor ismét bevezették az egységes szigorlatokat. Ez már a maihoz hasonló rendszerű volt, a hallgatók a szigorlatokat tanulmányaik során tették le, s az eredeti szigorlat helyét lassan átvette az egyre szigorodó államvizsga.
Tekintve, hogy a beiratkozási anyakönyvek az 1919-es esztendőig elpusztultak, ez a sorozat részben pótolhatja a hiányt. Amennyiben a hallgató csak egy szigorlatig is eljutott, valamennyi személyi adatát belejegyezték a jegyzőkönyvekbe. Nyelvük 1875-ig latin, azután magyar. A kötetek nagy része rendelkezik regiszteres névmutatóval.
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Az állag az egyetemi doktori fokozat megszerzésére jelentkezők személyi dossziéját tartalmazza. A dosszié összegyűjti a doktori értekezésen kívül valamennyi a " doktori cselekménnyel" kapcsolatos iratot a jelentkező kérelmét, témavázlatát, publikációs listáját, önéletrajzát, a Tudományos Minősítő Bizottság javaslatát és az értékelésről szóló szakvéleményt, bírálatot, emellett a doktori szigorlat jegyzőkönyvét és a "Magnifice-lapot", vagyis a dékán rektorhoz intézett kérelmét a jelentkező doktorrá avatására. A dossziék iktatószámmal ellátottak és évenként sorszámosan vannak lerakva.
Az állag 2 sorozat szigorlati jegyzőkönyvet is tartalmaz, amelyek megkönnyítik a kutatást. Az egyik az 1958-1972 között doktoráltakat gyűjti össze betűrend szerint 3 kötetben. A másik évenként 1958-1996 az iktatás sorrendjét követve tartja nyilván a szigorlatozókat. A jegyzőkönyvek a szigorlatozó személyi adatait és korábbi végzettségét közlik, ezenkívül a szigorlat időpontját, tárgyát, eredményét, valamint a sikeresen vizsgázottak doktorrá avatásának napját ismertetik.
Untitled
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
A tudományos fokozat, azaz doktori cím az egyetemen megszerezhető ismeretanyag elsajátításának és az ehhez kapcsolódó, a tudomány területén végzett kutatás elvégzésének az igazolására szolgáló titulus. Az egyetem a megalakulástól kezdve adományozott doktori fokozatot az arra érdemesnek ítélt hallgatóinak, de 1949-ben – szovjet mintára – megvonták az egyetemtől ezt a jogot, és a Magyar Tudományos Akadémiának adták át. Bár az 1950-es években az egyetem visszakapta a doktori cím adományozásának lehetőségét, azonban ez nem minősült tudományos fokozatnak. Magyarországon az egyetemi diploma után az elsőként megszerezhető fokozat az egyetemi doktori (közkeletű néven „kisdoktori”), illetve 1984-től a „dr. univ.” volt. Ettől függetlenül szerezhető volt, de az esetek döntő többségében a dr. univ. címet követte az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által adott kandidátusi fokozat (CSc.). A kandidátusi címmel rendelkező személy a tudományok doktora (DSc.; az ún. „nagydoktori”) címet szerezhette meg.
Magyarországon 1993-ban vezették be fokozatosan, a megváltozott és egységesülő európai, illetve az akkor már közel egy évszázada alkalmazott amerikai szokásnak megfelelően a PhD-t. (Ezzel együtt kandidátusi fokozat elnyerésére utoljára 1997-ben lehetett jelentkezni, a folyamatban lévő ügyek a rákövetkező egy-két évben lezárultak.) A jelenlegi magyarországi tudományos minősítés háromosztatú, és immáron Európában szinte példa nélküli rendszerként ötvözi az angolszász, a német és a szovjet tudományos minősítéseket. A kisdoktori és a kandidátusi összeolvadásából létrejött a PhD, amellyel szemben az angolszász országokban, minthogy az egyetlen tudományos fokozatról van szó, a legkomolyabb minőségi elvárásokat támasztják.
A szovjet típusú tudományos minősítő rendszer eltűnésével szinkronban, a 1990-es évek közepén Magyarországon újra bevezették a habilitációt, amely bevett tudományos minősítés volt a szocialista éra előtt. Ez képezi a rendszer második elemét, amely a gyakorlatban csupán az MTA kutatóintézeteiben dolgozók számára nem szükséges, minthogy a habilitáció eredetileg az oktatás minőségét vizsgálja, és a kutatóintézetekben oktatás nem folyik.
A rendszer harmadik eleme az MTA doktora cím, amely teljességgel megegyezik a korábbi, szovjet típusú rendszer "tudományok doktora" minősítésével, csupán immáron nem tudományos fokozatnak, hanem címnek minősül.
Doktori képzéssel kapcsolatos iratok
Part of Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga