Kádár Miklós (1904-1971) nemzetközi hírű jogtudós, az ELTE ÁJK professzora. A II. világháború alatt az ellenállási mozgalom tagja. 1946 és 1949 között az Országos Ügyvédi Tanács elnöke, 1946-tól a Jogtudományi Közlöny szerkesztőbizottsági tagja, majd felelős szerkesztője. 1952-től a Büntetőjogi Tanszék tanszékvezetője, 1957 és 1961 között az ELTE ÁJK dékánja. A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság szekcióelnöke, az ELTE pártbizottságának tagja. Széleskörű társadalmi és közéleti tevékenységét több állami kitüntetéssel ismerték el.

A Károlyi-kormány a közoktatásügyi tárcát 1919-ben Kunfi Zsigmondnak adta át. Kunfi 1919. február 4-én ideiglenesen felfüggesztette az Egyetem autonóm hatáskörét, és élére kormánybiztosként Jászi Oszkárt nevezte ki. Működése csak néhány hónapig tartott, hatáskörét 1919. április 1-jétől a Tanácsköztársaság által kinevezett egyetemügyi politikai megbízott vette át Dienes Pál személyében, aki az Egyetemi Tanács, a rektor, a kari dékánok hatáskörét egy hat tagú bizottsággal együttesen gyakorolta. A régi vezetőség megmaradt tisztségében, és az adminisztratív ügykezelést látta el. A politikai megbízott az egyetemügyi kormánybiztos jogutódja volt. Feladatkörét mindössze április végéig látta el, amikor visszaállították a rektor vezető szerepét.
A fond elsősorban az Egyetemi ügyek kormánybiztosa és jogutódja, az Egyetemügyi politikai megbízott iratait tartalmazza. Az iratok sorszámosan iktatott rendben kutathatók. Jogutód váltáskor az iktatás nem szakadt meg. 1-152-ig a kormánybiztos iratai, 153-573-ig pedig a politikai megbízott iratai találhatók. Sajnos az iratanyag töredékes, számos iktatószám hiányzik, mutató és iktató könyvek nincsenek. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.
Az iktatott iratanyag mellett korabeli egyetemi vonatkozású forradalmi témájú újságcikkek gépelt kivonatai, továbbá miniszteri rendeletek fénymásolt és gépelt másolatai is megtalálhatók.

A fond iratainak többségét a hallgatók segélykérő lapjai, illetve a rendszeres segélyben részesülő hallgatók kartonjai alkotják.

Az iratanyag az 1953-ban létrehozott Nyelv- és Irodalomtudományi Kar vezetésére, működésére vonatkozik.

A Bizottság jegyzőkönyvei és törzskönyvei a tanárvizsgálatra jelentkező hallgatók személyi adatait és a tanárvizsgálat egyes szakaszait közlik. A nyilvántartások számozása többször elölről kezdődik, ezért három különböző állagba (az a/, a b/ és a c/ állagot) került. A bejegyzések nem betűrendben, hanem a jelentkezés rendjében - az ennek megfelelő folyamatos sorszámozással - történtek.

A fond két nagy részből áll. Az első része a főiskola iratait tartalmazza, amelyek tematikus rendbe szedve találhatók, iktatókönyvek segítik a kutatásukat. A fond másik nagy része a tanítói és óvónői anyakönyvek, amelyek tagozatok szerint betűrendben kutathatóak.

Az iratanyag nagy része Poszler György saját kézzel írt jegyzeteiből áll. Levelezése vegyesen, önmaga által írt és hozzáérkezett levelekből áll. Ezen kívül személyes okmányai, számos díja és néhány saját és róla írt publikációk találhatóak meg a hagyatékban.

A bölcsészkaron az 1887/88-as tanévben kezdte meg működését a Történelmi Szeminárium. (Történetére lásd még a 102. fond bevezetőjét.) Oklevélgyűjteményünk a szeminárium tulajdonát képezte, a hallgatók ennek segítségével mélyíthették el paleográfiai ismereteiket, s fejleszthették oklevél olvasási tudásukat. A gyűjteményt a XIII. század közepétől a XVII. század utolsó harmadáig keletkezett oklevelek (és 4 db. kódextöredék) alkotja, döntő többsége a mohácsi csatát megelőző időből származik. A kibocsátók között világi személyek (uralkodók, nagybírák, bánok, az országtanács, városok, várnagyok, városi polgár, közjegyző stb.) mellett egyházi személyek és testületek (pápa, érsek, püspök, apát, hiteles helyek) is találhatók. Az oklevelek között eredetiek és másolatok, fogalmazványok is vannak. Megpecsételésük módját tekintve van közöttük privilégium, zárt és nyílt oklevél. A gyűjtemény a Történelem Segédtudományai Tanszék letétjeként található az egyetemi levéltárban.